Karácsonyfák
Karácsonyfák, voltatok? Félsötétben
átragyogtatok angyalhajas éjen?
Voltál-e tág szem, tükröslelkű ablak,
vágyzengése hókristály-pillanatnak?
...és Te, Köntös, égőn aranyló övvel,
volt-Varázslón? Játszott Léttel, Idővel...
Voltál-e Hit-dal, öröklött nevetség,
mit megcsúfoltak később felnőtt esték?
Karácsonyfák, elvirágzott virágok,
miért fáj újra s újra pusztulástok,
ártatlanul hamisak, míg elégtek
Nagy Oltárán a csacskán balga Létnek?!
Karácsonyfák, becsapott égvirágok!
Mint értenétek vágyat, szomorúságot,
bús kavalkádot, amit teremt itt lenn
érthető Ördög, érthetetlen Isten?
Míg rólatok hókristály-visszfény illan,
nincs Karácsonyról azt hiszitek: itt van.
Miként lehetne? Nincs, csak egy Karácsony:
elvesztett Csillag, mindig-vesztes Álom.
Hagyjon üzenetet a szerzőnek!Csak ehhez a vershez tartozó hozzászólásokHozzáadás a KEDVENC VERSEK listájához.