Mi más?


Bénító tövis jelzi a fények ösvényét,
ahol érzem, hogy szárnyat kölcsönöz a tüdőm.
Ám némán butít s szórja kegyetlen emlékét
az idő. Piros gömbtömeg. Édes gyöngyszülőm.

A vörös s kék folyamaim nagyra dagadnak,
mert még érzik a forrás bódító igéjét.
A foghatatlan felhők az égben maradnak,
s vetik a folyókra a Nap csillogó fényét.

Ne búslakodj, kis vérem! Én vagyok a hibás.
Anyádat döftem le, mikor egymagam voltam.
Csupán a csend zaja bántja a fülem. Mi más?
Rám haragudj, mikor látod teremtőd holtan!








Hagyjon üzenetet a szerzőnek!

Csak ehhez a vershez tartozó hozzászólások

Hozzáadás a KEDVENC VERSEK listájához.