Mit hoztok rám?

Ha verset írok, az csak ujjgyakorlat,
s nem tölt el sok örömmel, nem bizony:
a pontosság, mely összead s kivon,
épp az, amelyben les reám a holnap,

miként a halra cikcakkos szigony.
Boldog, ki gondtalan verset latolgat:  
nekem ma szesz kell, önkényes gyakorlat,
amelybe gyógyfűként hull sok szirom.

De foszlik már e festmény-szép öröm.
Komoly nőt hoztok reám, aki pontos,
és nyugodt estet, mely vele megy el.

Sok régi gondhoz nem lesz majd közöm,
s börtönbe hull társam, a „pont most”,
kit hallva még a lélek félrenyel.






Hagyjon üzenetet a szerzőnek!

Csak ehhez a vershez tartozó hozzászólások

Hozzáadás a KEDVENC VERSEK listájához.