Unod, hogy a testedrõl beszélek
Biztos unod, hogy testedről beszélek
minden levélben, mint egy idióta,
ki magát a való létből kivonta,
és láb, mell, has, szem, száj neki az élet.
De mit tehetnék? Látlak egyhavonta,
és minden jót most csak tőled remélek,
és valld be: férfi lehet bár keményebb,
ámde szavát így össze nem pakolja.
Ha szeretsz engem, szeresd szavamat,
mert másra nem: tehát mind rád marad,
s tudod, beszélni nagyon szeretek.
Nem költő vagyok, észbő, lomha tag,
csak túl merész és pornográf alak,
ki ágyad mélyén kábán hentereg.
Hagyjon üzenetet a szerzőnek!Csak ehhez a vershez tartozó hozzászólásokHozzáadás a KEDVENC VERSEK listájához.
