Egy átlagos éjszaka

Indítsunk azzal, hogy bontod a bort.
Még nem vagyunk, csak kissé részegek.
Érzem a nyelved: kedvem érleled,
Hátamban ettől megborzong a csont.

Hogy áll a kétely és a képzelet?
Ahogy a centhez arányul a font.
Erőmet érzem: már kissé szorong:
akármi is lesz, egy leszek veled.

„Uram atyám” - ekképp szólsz te, ha látod,
mikor az ágyon eldobom magam,
s elbotló lábaidhoz ér a térdem.

Szép vagy, az ám! Én meg az álmod,
ki részegen nevet s úgy odavan,
miként a totál elhülyült szemérem.






Hagyjon üzenetet a szerzőnek!

Csak ehhez a vershez tartozó hozzászólások

Hozzáadás a KEDVENC VERSEK listájához.