Magadhoz engedsz néha mást
Tudom, magadhoz engedsz néha mást,
nem vagyunk egyek örök szerelemben,
de valamit nagyon szeretsz te bennem,
mintsem hogy tested kételyét belásd.
De melled, bár kérnéd, el nem eresztem:
mert serceg gyors parázstól, lám, a pást,
s szem-vonaladból várok villanást,
mikor csípődre ráfordul a testem.
Foszlik azonnal érvek rojtja, leple,
sóhajt a hangtalan éj ad nekünk,
míg nyelved recés árnya csókol ott,
hol szavakat találni sem lehetne,
majd szád bevonja közös érdekünk
legjobb urát, a győztes Oszlopot.
Hagyjon üzenetet a szerzőnek!Csak ehhez a vershez tartozó hozzászólásokHozzáadás a KEDVENC VERSEK listájához.
