Csudabuda állatkáink

DISZNÓ

Disznónk a disznóólban termett,
de végül kapott díszes termet,
nagy íróasztalt, s bársonyszéket,
melyen  -  új volt még!  -  nem volt széklet.

Ám hiányolta szokott mocskát:
„E tágas ólban nincs okosság!
Tisztaság? Halála az Ólnak!
Elbocsátok takarítókat!”
Végére is járt a dolognak,
s csinált ólat, voltnál nagyobbat...

Tanulság? Sejted, drága népem,
míg tengődsz szűkös bölcsességen?
Lehet, ezzel érzelmet sértek,
s felhergelődnek Fősertések:
hintaját húzza habár hat ló,  -
bármily rangban disznó a disznó!

TETŰ

Tartott a tetű díszbeszédet:
„A Gazdám az, akiért élek!
Boldog vagyok, hogy hajdanában
megkapaszkodtam dús hajában,
s áhitattal rebegi lelkem:
áldott Hajban Gazdafi lettem!
Érnedűjét, ha iszom, csendben,
szent gazdafias szerelemben,
érzem: jöhet öröm vagy bánat,  -
megmaradok Gazdafiának!”

E tetű-pátoszt, remélem, érted!
Vérszívók gyakran így beszélnek...

BOLHA

„Csak kárt csinálsz, mihaszna bolha!”
-  egy vakaródzó kutya mondta
e feddést, mivel hátsó lába
nem hatott a csípő bolhára.

A bolha, jóllakottan vérrel,
így szólt: „E rágalom nem ér el.
Ostoba eb! Ki tart el mármost
jólétben sok bolhaszergyárost?!
No és könnyen felejted őket,
a bolhaszer-kereskedőket?
S kiből lehet  -  te eb, találd ki!  -
még elefántot is csinálni?
Meg fordítva! Olykor, ha gond van,
a tévés bolhacirkuszokban
elefántból lesz derék bolha:
a nép lelkét agyon ne nyomja!”

Az ebnek új volt ez. Nekem nem:
sok kárnál fátyol fel se rebben,
sőt, nemegyszer, aki okozta,
úgy megy be tévé-műsorokba,
mint szent, aki jövőbe lát át,  -
s követeli a glóriáját!  

KAKASVITÉZ

Ha nem is talál kukacot:
kukorékol. Miért? Az ok:
a Nagy Választás közeleg,
s a szemétdombon úr lehet,
ki kukorékol, jó nagyot:
-  Felköltök Napot, Holnapot!

/Ha megválasztják, persze, már
ne várj mást, szürke kis szamár:
nem felkölt,  - elkölt e helyen,
begyet hízlal közpénzeken!/

JÓNÁS A CETHALBAN

Jónás nagyon búsult a cetben.
Azt hiszem, nincs is csoda ebben.
Szíve bánattal olyképp megtelt,
hogy Urára is megneheztelt.
Rászólt a cet:  -  Csücsülj csak, békén!
Mi tudod te mi vár a végén?
Jobb volna tán, hogyha kiraknak
Ninivéjébe szép Iraknak?!
Belsőm bűzös, de fel nem robban,  -
ott meg rend, rendőr  -  darabokban!
Itt nedves csend, nyugalom,  -  látod?
Fene vigye prófétaságod!
Csücsölj, csicsizz, gubbasszál hitben!
Kint Samu lett az Atyaisten,
de itt, bensőmben, nem vesz észre.
Térj már, kis  prófétácskám, észre!







Hagyjon üzenetet a szerzőnek!

Csak ehhez a vershez tartozó hozzászólások

Hozzáadás a KEDVENC VERSEK listájához.