Üldögéltél velem szemben
s panaszkodtál, milyen nehéz.
Nem tudtál lenni "nagy ember",
pedig oly sok benned az ész,
megperzselte a szemöldököm.
Közben meleg lett a söröm,
nem csoda, hogy pipa lettem
rád és faképnél hagytalak.
Kint hűvös volt, mint az életben
ily fagyottá aszott alak,
mint amilyenné te váltál.
S bagoly huhogott a nyárfán.
