...kívülre fordított...
…mint borbafúlt zenész ki
szemhéja mögé könnyel vés
hangjegyet s álmait
hullámhátak vonósnégyesére
akasztva veszejti el
olyan vagyok gyereklépéseimben
egy kívülre fordított kesztyűbelső
a hozzámrendelt értékek
csiszolhatatlanságait
oda- s visszaverő hallgatás
kinek ha hajót adsz hátsója alá
a Napig evez vele s nem a Szívóceánig
ki bohém festőt is szeretett csak
mert keze alatt vacogni tudott
minden napfény s nem akart kikezdeni
a léttel mely körbefonta akár
virradat után a pára
a vándor meleg lehelete…
Hagyjon üzenetet a szerzőnek!Csak ehhez a vershez tartozó hozzászólásokHozzáadás a KEDVENC VERSEK listájához.
