Egyedül a konyhában
Magában ég a láng, nem melegít
teának vizet, most már úgy marad
a kávéig és lehet, hogy tovább.
Az almáknak mindegy a kosárban,
egymásnak dűlnek, ráncosan, vénen
fehérednek, itt-ott feketülnek,
mint a tűzfal és az ablakpárkány
közti résben a februári táj.
Hálót hintáz a szél a pók körül,
az újság alatt viaszosvászon,
az asztalon lomhán terveződik
valami ebéd, egy tükörtojás
a mikróban, talán egy pirítós.
Középhullámon szól a rádió,
előre kiesik a kőre, leszáll
egy nyári hó szokásos tengeri
sirálya a falinaptárból.
Egyedül a konyhában lenni jó.
Hagyjon üzenetet a szerzőnek!Csak ehhez a vershez tartozó hozzászólásokHozzáadás a KEDVENC VERSEK listájához.Publikálva: Alföld, 2002. 12.
