Én ébresztelek, te elaltatsz

Dobd le csillag-hajad
Fénykoronáját
Hogy újra este legyen
Zümmögő édes csendjét
Széthullt gyöngyeit
A bukó napnak
Bújj hozzám most
Hogy rádtaláljalak

Én ébresztelek
Te elaltatsz
Így válunk eggyé
Ketten
Összeforrva
Mint a láva
E megbonthatatlan
Örökkévalóságban

Egyikünk alkonyt  vasal
A gyűrt felhőkből
Másikunk hajnalt
Együtt forgunk
És égünk el
Lázadó tengelyén
A földnek
Még beleszédül
A szív és a lélek
Én benned,
Te bennem

Így válunk eggyé
Ketten
Összeforrva
Partra vetetten
A megbonthatatlan
Örökkévalóságban

Én elaltatlak
És betakarlak
A megcsendesült
Vad viharban
Látod
Megállt minden
Köröttünk
Minden hallgat
Csak a föld forog
Velünk
Vagy nélkülünk
Ki tudja már
És ki tartja  számon
Ha velem vagy
Hogy alkony van
Vagy hajnal







Hagyjon üzenetet a szerzőnek!

Csak ehhez a vershez tartozó hozzászólások

Hozzáadás a KEDVENC VERSEK listájához.