Kocsmai körkép


Az élet vize borrá vált,
Jézust hazaküldtük,
Mózes nyolcnál abbahagyta a számolást,
a Delilákról mállik a szépség,
s bár Noé még keresi a párját,
nem bennem találja meg.
Én továbbra is Istennel sugdolózom
egy újabb korsó forraltbor fölött.
Talán még kellek neki!
Sámson haja a vécédeszka alá szorult
miközben könnyíteni próbált magán,
egy irgalmas szamaritánus próbálja épp kiszabadítani,
Jónás röhög, már nem csak ő vicc tárgya ezentúl,
József meg épp kerüli a szemkontaktust testvéreivel.
Már megint összekaptak valamin, de a szabály, az szabály!
Kamerával őrzött intézmény, semmi bunyó!
Dávid Góliáttal csocsózik,
Éva meg csak sír, hogy " Ádám, hol vagy?",
néhányan költőnek hiszik magukat egy pár feles után,
evangéliumokat irogatnak, Márk, Máté,
Lukács és a többiek, Pál meg persze somolyog,
összenéz Péterrel nevetve, hogy úgy is ők döntik el majd,
mi kerül kinyilváníttatásra,
Johanna is szenved, a többi Annával együtt
szalmaszálba kapaszkodva látják a jövőt,
de ők legalább még látják!
Én meg csak iszom, mosolygok rendületlenül Istenre,
miközben észre sem veszem, hogy ő
csak Máriáról beszél, majd egy pillanatra
elhomályosodik a tekintete, Jézus felől kérdez,
majd szomorúan lehajtva fejét utánamegy.
Nem követem.  






Hagyjon üzenetet a szerzőnek!

Csak ehhez a vershez tartozó hozzászólások

Hozzáadás a KEDVENC VERSEK listájához.