A kutyák dala

Otthonülők lettünk,
ott van a múltunk, ha
elunjuk magunkat –
ifjúság letudva.

Végtelen sorban a
boldogságrecepttel;
várni is jó, a sor
most már nem ereszt el.

Vagy ez lenne a jó?
Mások erre várnak? –
Életre éretten
eltéve lekvárnak.

Fékeztünk féltávon,
megtettük urunknak
további utunkra
félősebb magunkat.

Forduljunk fal fele:
nem leszünk egyedül,
vadulgat a farkas,
legfeljebb legbelül.






Hagyjon üzenetet a szerzőnek!

Csak ehhez a vershez tartozó hozzászólások

Hozzáadás a KEDVENC VERSEK listájához.

Kötetben: Verskarácsony - antológia (Budapest, 2002)
Kiadó: Beza Bt.