hajóval megyek

Szivárványláng. Ilyen ez.
Ez a gyertya a lakkozott asztalon.
A viasz meg valami könnyű köntös.
A csend, mint sivatagban a sziklaszag.
Vagy nagyanyám kendőjének simulása
a szövetkabát hátsó, rojtosabb felén.
Téged meg megformázott alakban látlak.
A pálmák között, hiszen nálam sok a zöld.
Talán azért, mert hallottam, hogy a növények
nyugtatóként hatnak. Nagyapám meg éppen
a kutyámmal társalog lenn, a padon. Talán
a téli éjszakáról, melyben a libabőr fogant.
Én meg lapokat kutatok. Olyan régi, rojtos
lapokat. Talán találok egy olyan régi,
hajótörött tollából származó, kis piszkos
papírlapot. Melyre csak annyi van írva:
Segítsetek, itt vagyok! De hol? Kérdezhetném.
Szóval ilyen kis lapokat kutatok, a fiókba
is benézek. Talán kezed még régen arra révedt.
De nem. Színész ujjaidban több az egoizmus.
Nem hagytál itt semmit magadból. Pedig még
a macskám szőrét is megtalálom. Csak
a macskám négy éve halott. Téged meg nem
rég dobozoltalak be. Nincs egyesülés.
Csak megállapodás van. Csak két test köt véletlen
csomót az önzésre. Nem hibáztatom magam.
Téged sem. Talán csak a nagyapámat.
Mert ő minden este rátalál arra a kis piszkos,
ázott papírlapra. S megállapítja:
„Igen, segítek rajtad hajótörött.
Elmegyek majd, itt hagyom unokám kutyáját a padnál,
a téli éjszakában, hol a libabőr fogant, s megmentelek.
Hajóval megyek majd, viszek rumot, hiszen a rumban van
valami vitaminszerű, meg mondjuk csirkehúst, hiszen
a halból eleged van.”
Szóval nagyapámat hibáztatom.
Vagy csak irigykedek rá, mert ő képes megállapodni,
például a kutyámmal, hogy miről társalog, a hajótöröttel
és talán a nagyanyámmal. Mert neki csak halkan csúszik
a kendő a vállán. Nem serceg, mint a sálad. De a sál
az egyetlen, ami nem számít. A többi mind megfoghatatlan
érve annak, hogy a testnek két oldala van, az egyik
megállapodik, a másik hánykódik, mint szegény hajótörött,
kit jó nagyapám megmentett.






Hagyjon üzenetet a szerzőnek!

Csak ehhez a vershez tartozó hozzászólások

Hozzáadás a KEDVENC VERSEK listájához.