önnek én...

önnek én senkije, semmije nem voltam.
higgye el, tudom, de el nem fogadhatom
mégsem semmim tényét. hiszen akkor holtan,
nem ily tetszhalálban, telne minden napom.

ne féljen, jól tudom. mégis ragaszkodnom
kell gyönyörű-semmi óráimhoz hűen.
ne bánja a percet, mikor vén homlokom
homlokához koppant. majd az esti fűben

szavakat szórtunk szét. fényes tűzmagokat
ültettünk parázsló cigarettavégből.
csodáltam tarkóját, ahogy járatokat
nyitott a sötétben. s a színpad tüzétől

életre kelt arca fényében megláttam,
mi is a végtelen. mily távol van ide.
ne bánja hát szétszórt rímeimet! vártam,
vártam úgy, hogy tudtam, nem vagyok senkije.





Hagyjon üzenetet a szerzőnek!

Csak ehhez a vershez tartozó hozzászólások

Hozzáadás a KEDVENC VERSEK listájához.