Szocio...

Vetkőzi díszeit, fakul a város,
málló festék a viharvert falon,
összegyűlt szemét, széttördelt padok,
hideg-szürkére bambult tartalom:
elővirít a kopott grafiti,
sztár árút kínálnak szinte semmiér' ,
hirdetés, ami mellbe vág bizony,
kutyáknak fenntartott díszes sétatér.

Hiába ősz, ki ebben érdekelt
visszatér most, s új erőkre lelt:
bőrét árulja napra, nap a kurva,
gyors kegyért kimért örömre gyúlna,
csípőtöl alig...,megtűrt szabadon,
hiába ármány, tiltás, hatalom,
kegyes halál döf, szorgos borzalom.

S dúl az édes élet elcsent perceken,
rozoga vaságyon, luxusszegleten,
ha jól megy a bolt, van pia, kenyér,
(van, hogy a pénz az élettel felér)
asztalhoz gyűlnek stricik, koldusok,
kisimulnak az összegyűrt napok,
mert ünnep az, ha messze még a tél...
A Nagy Kukában mindez össze fér!

  









Hagyjon üzenetet a szerzőnek!

Csak ehhez a vershez tartozó hozzászólások

Hozzáadás a KEDVENC VERSEK listájához.