Belefárad

mert belefárad az ember. nemcsak
a harcba, sebekbe, de abba is, hogy föl
kell kelni, gatyát venni, zoknit húzni,
végezni a napi tennivalót, rohanni,

sorban állni, éhesnek, jóllakottnak
lenni, menni a munkahelyre, boltba
vagy csak úgy bele az őszbe, vak-
világba – és értelmét veszti az út –,

már ott szeretne a célban lenni,
hogy onnan is elkívánkozzon
konokabban mint kamaszon. bele-
fárad, hogy elmegy és mindig vissza-

jön, elenged és visszakönyörög.
belefárad sírásba, türelembe,
bizalomba, bele az írásba, örömbe,
az elviselhető nehézségbe, borba,

harapásba, gyereknevelésbe, örökös
elemzésbe, szeretetbe, szeret-
kezésbe, belefárad a hírekbe, a szabad-
ságba, s hogy mindig hiányzik valami.

belefárad kiabálásba, hallgatásba,
emlékekbe, jövőbe, s hogy lenni
szeretne. belefárad a betegségtől, halál-
tól való félelembe is – miképpen az apja






Hagyjon üzenetet a szerzőnek!

Csak ehhez a vershez tartozó hozzászólások

Hozzáadás a KEDVENC VERSEK listájához.