Nem szomorú, nem vidám

1.
cérnaszálon lóg a nyár. a huzat
(megfájdul tőle a fülem) becsapja
az ablakot, sűrűbb lesz a meleg. van
számítógépem, előtte ülök: írni kéne

valamit, amiért pénzt kapok – ki-
cseréltettük a vízvezetéket, és
a kőműves, a festő is sokba kerül.
esztendeje nem voltam, orvoshoz is

készülök vérnyomást méretni, meg-
érdeklődni további kilátásaim.
mostanában például hamar elfárad
a szemem a komputer előtt. akkor

kimegyek a parti sétányra, ahol
sok az ismerős, és néha olyanok is
köszönnek, akikről fogalmam sincs,
kicsodák. de talán már ők sem érzik

magukat egész idegennek.

2.
néhány évvel ezelőtt folyamatosan
zsibbadt a lábam. a pszichiáter szerint
a gerincem miatt. adott egy könyvet:
száz jó tanács, ilyesmi. leginkább

a függeszkedést szerettem. játszótereken
– ritkán – mostanában is fölkapaszkodom
a hintavasra, olyankor furcsán bámulnak
a gyerekeim is, akikkel nemrég együtt néztük

a focibajnokságot. a kisebbik végig
a portugáloknak szurkolt, és csak
amikor az angolok vezettek, úgy tíz percre
pártolt el tőlük. én egyébként rühellem a focit,
de gondoltam, mintát mutatok, hogy lássák,
milyen egy férfi, amikor szurkol,
ha már autót vezetni nem tudok,
számítógép-kezelésben verhető vagyok,

és még a rowling-könyvben sem mondhatom
jártasnak magam. az apróbb háztartási
szereléseket is az anyjuk végzi.
nekem meg lelkiismeret-furdalásom van,

hogy mit tanulhatnak tőlem. bár, mondjuk,
virágokat szoktam öntözni, a teknőst is
megetetem néha, bizonyos ételeket
ízletesre készítek, s én kezelem

a mosógépet, mert a feleségem összemossa
a színes ruhákat, s akkor mindegyik csupa
folt lesz. teregetni is én tudok a legjobban
a családban: bugyikat, gatyákat, trikókat

– a zoknikat pedig mindig párosítom.
(a feleségem vasalni szokott meg
hajtogatni, és néha beleolvas
az e-mailjeimbe, de ez egyáltalán

nem zavar.) itthon vagyok itt e világban.

3.
minden reggel ismerős, ahogy belóg
a nap az ablakon, tudom a tea ízét, amibe
majd holnap kortyolok, megszoktam
a híreket, az ismerősök arcát, a rendet,

a rendetlenséget, s hogy csupasz minden,
amilyen a kés, üvegszilánk, egy kórházi
vaságy (fertőtlenítőszagú délelőtt); fehér
a cukor, a hó, a szégyen. olvastam,

hogy a férfikor néma, és szívünk
kutyáknak vettetik. mázsás estékre
emlékszem: örömre, búra, közönyre,
zenékre, amelyeket ezután ír meg

valaki. jóvátehetetlen, távoli mozdulatok
közt válogatok: kezem kotorászva keresgél.






Hagyjon üzenetet a szerzőnek!

Csak ehhez a vershez tartozó hozzászólások

Hozzáadás a KEDVENC VERSEK listájához.