Tûnõdés egy hant körül
A lantos keze ólmosan biccen
A húr még feszül
De már ott belül
A rozsda rázza az ősi dallamot
A fatestbe vésve idézetek
- Örök érvényűek -
Ránkmaradtak nyűgnek,
Hogy nem mozdítják a fáradt tagot?
Pedig milyen szép is lenne Érted
Még egyszer megragadni
És a húrok közé csapni
Hogy beleborzongjanak a hajnalok!
De csak száraz lomb szaga zizzen
Orrlyukainkban bőszen,
Tavaszunk fogy el az őszben
S nyarunk ha volt, már a tél szalad ott...
Hagyjon üzenetet a szerzőnek!Csak ehhez a vershez tartozó hozzászólásokHozzáadás a KEDVENC VERSEK listájához.
