Gyermek vagyok

Gyermek vagyok

Gyermek vagyok: szűk szoba mélye
Ölel csöndjével, melegével védve
S az árnyak a falvédőre ülnek,
Míg álom taszajt a golyónyi űrnek...

Gyermek vagyok: sokasodnak bennem
A titkok, mint kútban, mély veremben
Az ígéretként odavetett hangok,
Kongó kívánsággá olvadó parancsok...

Gyermek vagyok: könyvek zúgása kínoz,
Lapoznak tovább lelkemben, én sírok,
Mert e nap is kevesebb egy betűvel
S a csöndet jelölöm most könyvjelzővel...

Gyermek vagyok: és ha majd nőni látszom,
Mint szűz hó arcán koromló lábnyom:
Csak megmaradjon belőlem, ha vernek,
Ha ölelnek- a szavak, a sorok, a versek...





Hagyjon üzenetet a szerzőnek!

Csak ehhez a vershez tartozó hozzászólások

Hozzáadás a KEDVENC VERSEK listájához.