Csókod

Nézd csak, még most is lökdösődnek
atomjai a szobányi időnek,
s egymást is taszítva mind azon ügyködik,
hogy eljusson barna fürtödig,
s lépted nyomában a régi szőnyegen
egy szösz irigyli, hogy jó nekem,
mert nem ő csiklandja rángó orromat,
pilládtól tüsszögök borsosat.

Nézd csak hogy figyel a falon az óra,
megnyikkan meglepett rugója,
szégyenlős tikket elfojtott takk követ,
fordulna, a falban a szöget
ha megtehetné görbére hajtaná,
ne lássa, hogy szám a szád alá
hogy csusszan, csillogó édes-nedvesen,
ha csókos jussomat elveszem.






Hagyjon üzenetet a szerzőnek!

Csak ehhez a vershez tartozó hozzászólások

Hozzáadás a KEDVENC VERSEK listájához.