Olyan a táj, mint egy metszet,
Amit híres művész metszett.
Lábam alatt ropog a hó.
A puha, fehér takaró
Befedi a hegyet, völgyet.
Az út mellett bükkök, tölgyek.
Hó és csend ül a vén fákon.
A havon sehol egy lábnyom.
A faágak szövevénye
Sötét csipkét ver az égre.
