Hóvirágok
Másszunk fel a csúcsra ma, kedves !
Tenyerünkből loccsan a fény,
és omlik a hant eleven füveink hátán,
mint válladról ha lehull
hajnalban az éjszaka leple.
Lásd, újraszülettünk ismét !
Szerelmünk tágas völgy odalenn,
belefér cinkos lépte a mának,
hallgatjuk gyermekeink
hangját a hegy tüdejében,
hajlott bordánkban a fákat,
ágyunkra friss lepedőként csattan a táj,és
ajkunknak mély vizü, hűs
itatót kerekít szemeinkből.
Hagyjon üzenetet a szerzőnek!Csak ehhez a vershez tartozó hozzászólásokHozzáadás a KEDVENC VERSEK listájához.
