Bakócz-kápolna

Márványkápolna. Vörös és fehér.
Fehér, mint a hó. Vörös, mint a vér.
Bíbor falai fogva tartanak,
Mint a kalitkarács a madarat.
Bennük ég a töröktől várfalat
Védő elszántság, kemény akarat.
Az égre kiáltanak, mint a vér,
Ami hiába folyt egy jó ügyért.

***

Mintha csupa ezüstös jégvirág
Borítaná egyetlen ablakát.
Alig jut be rajta a napsugár.
Ahogy körülvesz bent a félhomály,
Jelen lesz a múlt, mikor minden vár
Lap volt, amin az ország sorsa áll -
Rajtuk múlt, haza marad-e a táj,
Vagy az összes magyar pokolra száll.





Hagyjon üzenetet a szerzőnek!

Csak ehhez a vershez tartozó hozzászólások

Hozzáadás a KEDVENC VERSEK listájához.