Elszakadás

Egyszer már átadta nekem,
mikor a kórházi ágyon feküdt szemében
az őrizettek matt világával, a keze is csak
azért nyúlt a felkínált ételért, mert nem
volt már ereje az ellenkezéshez.

Körbeültük, de tudatlanok voltunk mind
a válaszokhoz, s hiábavaló kérdésekkel
váltottuk egymást, maréknyi gyógyszertől
fordult át a másik oldalára a céltalanok
között a legelveszettebben.

A zöld ruhások őrült csoszogása
elmaradt akkor a messzi ismeretlenben,
mégis szétszakadt a percek egymásutánja,
s én ahogy kaptam egyre távolabbról láttam,
másokat, magamat is elidegenedve.





Hagyjon üzenetet a szerzőnek!

Csak ehhez a vershez tartozó hozzászólások

Hozzáadás a KEDVENC VERSEK listájához.