Hegedû /giccskivonat :-)/

Hegedű szól a süket esti utcán.
Hangja örök, mint a nap a felhők felett -
Később is sötét fátyolként borul rám,
Ha majd egy-egy üres utcán végigmegyek.
A világ minden fájdalmát elzengi,
Ahogy vergődik, mint egy sebesült galamb.
Zokogását nem zavarja meg semmi;
Már nem szól a templom tornyában a harang,
A tömeg helyén üresség kavarog.
Csak a zene töri meg a város csendjét.
A daltól feltámadnak a tegnapok,
Újra valósággá válik minden emlék,
Minden, amit csak átéltünk mi ketten.
Pénzt dobok a kalapba. Továbbindulok.
Ideje végre tudomásul vennem:
Te már nem élsz, de én még nem vagyok halott.





Hagyjon üzenetet a szerzőnek!

Csak ehhez a vershez tartozó hozzászólások

Hozzáadás a KEDVENC VERSEK listájához.