A szobában csend van és sötét.
A lámpafény nem borít védőbúrát fölém.
Drága a villany, és különben is...
Mit nézzek? Érzem testem-lelkem hegeit.
Csak pár részeg kiabál rekedten odakint.
Az utcalámpa elég fényt vetít a szobába,
Hogy lássam a papírra írt sorokat.
Úgy kerülgetnek a szavak,
Mint rám leső ragadozók.
Néha a tollam hegyére ugranak.
Nem én parancsolok. Ők irányítanak.
