A LÁTÓK

Mikor az ember túl nyugodt már,
az nem jó jel,  -  de mit tehet?
Mivel eljátszott, vált valóra:
átlát szavakat, tetteket.

Igen, most lát, és színlelt gőggel
a nem látókat megveti.
Mást nem tehet, de szeme titkon
csillagkönnycsepp-búval teli.

Rossz nem látni. Látni még rosszabb.
Nem látják becsapott szemek
mint hoznak földi, s égi poklot
egyaránt embertelenek.

Látók között nyugodt vagyok már,
de csillagkönnycsepp-bú velem:
hiába szó, tett,  -  mégsem győzhet
soha az embertelenen?





Hagyjon üzenetet a szerzőnek!

Csak ehhez a vershez tartozó hozzászólások

Hozzáadás a KEDVENC VERSEK listájához.

Publikálva: kéziratban,