RÉSZLETEK HULLNAK...

Részletek hullnak csak az Örök Őszben,
s a télben minden ismerős becsap.
Zárt ajtókon álombilincs-varázslat.
Kereszt károg, s varjúcska pillanat.

Eltévednék az ostoba imák közt,
míg ömlik öntelt hitmáz-szerelem,
de istenként őriz az Úttalanság,
bölcs, koldus Nincs, amely mindig velem.

Apám érti versem. Ez egy. De kettő
már nincs sehol. Ő meghal  -  s egy se lesz.
Mit érhetnek a gondolatban fénylő
kis könnycseppek, véges-végtelenek?

Benne és bennem Örök Ősz mesélget.
Nincs ennél szebb,  -  s szívfájdítóbb mese,
de nem tehet, s én nem tehetek róla,
s Ő sem, a Nincs koldusbölcs istene.

Részletek hullnak időhozta Őszben.
Az Egészet hiába keresed.
Ők sem találják már az úttalanban:
koldusgúnyás, szomorú istenek.





Hagyjon üzenetet a szerzőnek!

Csak ehhez a vershez tartozó hozzászólások

Hozzáadás a KEDVENC VERSEK listájához.

Publikálva: kéziratban,