Anya látogatása Budapesten

Valahogy a hála.
Ez az. Ma nála
tanultam új szavakat:
rák, tapasz-
talat lepedő alatt.
Nálam volt vonattal.
Kis fájások. Nagy vadak
esznek nyákos kicsi ebihalat.
"Rák eszik vörös húst", mondta,
"Apa leginkább fehéret,
azt lehet, mert semleges,
meg én is főzök,
időzök
ezzel szívesen."

Pácol,
zenére táncol,
este sír kicsit, csak
mert az élete csupa
új szó lett lassan:
Gyuszó, dekubitusz,
gyerekkori diabétesz
mellitusz,
Nagyi gyomra, rákja, Milupa,
azt tudta egyedül enni,
"ennyi víz meg ennyi
por, összekeverhetted, nem nehéz,
össze is téveszthetted",
szájzár és penész.

Semmi ilyet nem mondott,
felül kerekedett, harapott
a nap,
én képzelem ezt el minden
alap
nélkül
végül.

Persze
sokat lézengtünk,
buta szavak voltak,
elkeveredtünk
A-ból B-be,
beszaladtunk egy ábécébe,
szóval egyszerre kérdezett
az ő szája meg az enyém
- elbeszélő költemény -,
sokba fájt a jegeskávé, de állta,
gyerekszobája,
kutyafája,
csukamája
olajjal
neki is volt, nekem is kb. ennyi,
sebbel-lobbal
csak a kórházba ne kéne menni,
látogatni se, meg mást se

- erre gondoltunk mind
a ketten,
és jókat nevettünk
belebete-
gedetten,
és ahogy elcsúsztam,
nem kapott el,
hanem
utánam esett
a szoba alakú tánc-
parketten.





Hagyjon üzenetet a szerzőnek!

Csak ehhez a vershez tartozó hozzászólások

Hozzáadás a KEDVENC VERSEK listájához.