napsütéstõl – félhomályig

nem akarok mást csak veled
de ezt még te sem tudod
elintézni.
így mennek a napok.
szomorúan veszem tudomásul
igen néha dicsekszem.
hogy utána legyen min szomorkodni.
és aztán tovább minden elölről: néha szomorúan…
dicsekszem.
hajszálon múlik olykor
hogy még vonal előtt tudjam tartani magam.
aztán szerencsére eltűnik a vonal
nem kell már tartani.
úgy félek.
úgy félek néha
hogyha kimondok mindent
nem szeretnek majd az emberek.
nem akarok mást csak veled
talán el tudod intézni.





Hagyjon üzenetet a szerzőnek!

Csak ehhez a vershez tartozó hozzászólások

Hozzáadás a KEDVENC VERSEK listájához.