ajánlás


egy lehetséges olvasat:

volt valahol egy nyáj, akit egy láthatatlan tündér megbolygatott,
és volt ebben egy költőherceg, a nyáj atyja, ki sorsa miatt nagyon-nagyon szomorkodott.
istenhez fohászkodott, amiért sorsa vele ily kegyetlen volt,
majd magába szállva veszítve el hitét, önváddal illetve magát, nagy csalódásban búslakodott.
s lőn így ahogy forgolódott s gondolkodón magában,
magával hagyta el messze önhitébe fűzött reményét, a költőt.
s mindeközben egyszersmint szabadulva magától a reménytől is,
kiben vakon eddig hercegmásaként hitt.
közben tündér általi szárnnyal lepte meg a sors, hát elfogadta, de végül úgy lőn, hogy abból is kiábrándíttatta.
eközben (utólag kapva észbe utolsó reményként) emlékezett vissza régi időkből egyetlen szép be nem teljesülhetett szerelmére, sorsa fordított mására, akit még mindig imádott,
de ki viszont elmulasztott éveikért, bocsánatot kért volt.
így ahogy együtt gondolkodtak, egyezve állapítva meg hogy a múlt vissza nem hozható,
közben barátságuk örökidőkig beléjük hatolt.
aztán hagyva az égi szárnyat múlttal, visszatért a földre, s hogy hogynem alakult,
ez biztosan nem tudható,
tény, hogy ez a tündér időközben csábító leánnyá lett, s a költő szíve általa elvarázsoltatott.



másik lehetséges olvasat:

…
tündér maradt,
s a költő szívét régi-régi egyetlen be nem teljesülhetett szerelme ejti rabul


harmadik olvasat:

…
tündér elszállt,
s a költőt valahol nap mint nap egy szenvedélyes beteljesült? szerelme élteti



egy lehetséges lehetséges olvasat:

ahol a költő mind szárnyakhoz, mind tündér szerelméhez fűzött reményét veszítve,
költőként hagyja el a beléje szerelmesedett szárnyat, örökre semmissé nyilvánítva azt.


(2007.08.23)






Hagyjon üzenetet a szerzőnek!

Csak ehhez a vershez tartozó hozzászólások

Hozzáadás a KEDVENC VERSEK listájához.