Párizsi börtönöm

Tizenöt négyzetméteren
kereng bennem
a vér, a bor, s a sajt
a függönytelen mandzárd szobákból
a zaj szétszakajt
liheg a hold és lebeg a felhő
szuszog a város és fecseg a szellő
a közvilágítástól sok csillag nem jutott
a szerelem combjaim között már rég halott
Szajna partján öreg harmonika nyávog
de én csak édes dorombolásra vágyok
nyikorgó imák a Notre Dame-ban
s vicsorgó őr a Sacre Couerben
orgonák zsibbasztják gerincemet
langyosan adják a bagettemet
remek zenekarok tömik be fülem
s a múzeumok lépcsőin lefekhetem
tele a gyomor és tele a szem
s ettől a pompától belül csak éhezem
a szabadság
talán csak jól megszervezett hazugság
egyenlőség
színes sikátorok, hulladékba öltözött csatornák
testvériség
díszes parkokban dúslombú fák között
az utcán a szomszédom mellém köpött
ez igazi Párizs
hol minden gratis,
csak egy kicsit fizetni kell
európai frázis,
nem spirituális
ma létezel, ha érdekel.






Hagyjon üzenetet a szerzőnek!

Csak ehhez a vershez tartozó hozzászólások

Hozzáadás a KEDVENC VERSEK listájához.