Démon

Néha úgy érzem, a felhők felett
Egy kegyetlen, gonosz szellem lebeg.
Ha megjelenik előttünk, a Föld
Minden vidékén más alakot ölt.
Más arcot visel, másmilyen nevet.
Sorra halnak érte az emberek,
Mert nem jöttek rá, hogy az istenek
Képében csak egy démon hiteget.
Azt hazudja, ő az Igaz, az Egy,
Aki hisz benne, az az Égbe megy.
Mi pedig nem sejtjük, hogy nincs sehol
Fényes mennyország vagy tüzes pokol;
A Földet csak az űr veszi körül.
A semmiben kering végtelenül,
De ha egyszer majd megrázza magát,
Leszór minket, mint lombjukat a fák.
Jéggé dermedve zuhanunk bele
A néma, sötét, fagyos semmibe,
És az égen szálló varjúsereg
Károgásán át fülünkbe nevet
A démon; mint Káli, a Fekete,
Issza a vért, nem telik be vele.
Akárhol dörögnek a fegyverek,
A démon ott száll a felhők felett,
És nevet, nevet, egyre csak nevet.





Hagyjon üzenetet a szerzőnek!

Csak ehhez a vershez tartozó hozzászólások

Hozzáadás a KEDVENC VERSEK listájához.