Tamina-szurdok /fénykép helyett ;-)/

Keskeny, szürke sziklahasadék,
Ahonnan alig látszik az ég.
Dermesztően hideg és sötét.
Csak vízzúgás töri meg csendjét.
A rajta átrohanó patak
Suhogva vési a partokat.
Medre fölött összehajlanak
A magasba nyúló kőfalak.
Ahol a patak ezüst vizét
Elnyeli a komor szakadék,
Opálos párafátyol lebeg
A harsogó hullámok felett.
A nyirkos kőfalakra a nap
Csak délben szór rezgő aranyat,
Mikor a sziklaréseken át
Smaragdzölden ragyognak a fák,
És fentről gyémántzápőr pereg;
Száz napfényben csillogó vízcsepp
Világítja be a szurdokot,
Ahogy az eget a csillagok,
Amiknek esténként a patak
Hullámai tükröt tartanak.





Hagyjon üzenetet a szerzőnek!

Csak ehhez a vershez tartozó hozzászólások

Hozzáadás a KEDVENC VERSEK listájához.