Fekete fények /térkép a depresszióhoz/


Két lábbal állok  életem hegyének ormain
Tiszta kék ég alatt mocskos föld fölött
Súlyos kétségek között
Magamba omolva,  kapaszkodom lelkemnek romjain
Üvöltök bennem , de nem hallja senki sem
Egyedül maradtam én- velem
Világot gyújtanék!...akár a remény szikrájából
Félnek itt bennem az emlékek, mer Ők túl szépek
És a velük szemben álló jövőképek?

Fényeket látok , nagyon-nagyon távol
Messze vagyok tőlük ,bénultan rohannék
Fények érzek! Mert a fényre vágyom?
S most előttem égnek... de korom feketék...





Hagyjon üzenetet a szerzőnek!

Csak ehhez a vershez tartozó hozzászólások

Hozzáadás a KEDVENC VERSEK listájához.