Antal Krisztián : A világosság felé

Folytatódnak a Dokk estek, az eseményt a dokk.hu facebook lapján is hirdetjük.

 
2844 szerző 38805 verse
dokk.hu irodalmi kikötő :: alapítva 2000-ben
Bejelentkezés
KIEMELT AJÁNLATUNK


 
Új maradandokkok

Vasi Ferenc Zoltán: Egzálás
Vasi Ferenc Zoltán: Árny-örökség XI.
Vasi Ferenc Zoltán: Introvertált
Filip Tamás: Egy nap
Filip Tamás: Ne így
Filip Tamás: Másik ég alatt
Vadas Tibor: Túlélő sztori
Ocsovai Ferenc: Börtönima
Valyon László: Alkony
Kiss-Teleki Rita: magamnak egészet
FRISS FÓRUMOK

Tóth Gabriella 2 órája
Tóth János Janus 1 napja
Farkas György 1 napja
Ocsovai Ferenc 1 napja
Filip Tamás 4 napja
Vadas Tibor 5 napja
DOKK_FAQ 6 napja
Kiss-Teleki Rita 7 napja
Karaffa Gyula 10 napja
Valyon László 12 napja
Gyors & Gyilkos 15 napja
Francesco de Orellana 16 napja
Pálóczi Antal 18 napja
Cservinka Dávid 19 napja
Szilasi Katalin 21 napja
Szakállas Zsolt 22 napja
Vasi Ferenc Zoltán 24 napja
Bátai Tibor 26 napja
Zsolt Szakállas 37 napja
Serfőző Attila 40 napja
FRISS NAPLÓK

 Bátai Tibor 2 órája
mix 2 napja
az univerzum szélén 3 napja
A vádlottak padján 3 napja
ELKÉPZELHETŐ 3 napja
Zúzmara 4 napja
fiaiéi 5 napja
Gyurcsi 7 napja
nélküled 8 napja
Baltazar 10 napja
Paricska. Életmű 16 napja
négysorosok 17 napja
DE MI LESZ A NOVELLÁKKAL? 17 napja
Janus naplója 18 napja
Játék backstage 18 napja
BECENÉV LEFOGLALÁSA
VERSKERESő

Részlet a versből:
SZERZőKERESő

Szerző névrészletre:
FÓRUMKERESő

Szövegrészlet:
FOTÓK

Antal Krisztián
A világosság felé

Én már úgy járok a földön, mint évezredek üres bölcsessége,
lábam alatt tudós, s oktalan porhüvelyek tömkelege,
szolgálnának bár aranyfonálként mely elvezet a fényre,
s nem mint ketrec, megannyi hiábavaló szentencia koporsó.
                                        
Törékeny szobor vagyok, fodor idő, s tér óceánján,
nem kísér szerencse, csupán az ösztön, hogy porba dugjam fejem,
s reszkessek ha lecsap a villám, vajon mikor vesztem életem,
a nagy hitek is csak az ég felé fordítják a tekintetet.

Ám Ti számlálatlan csillagok, s Te sápadozó hold,
úgy pöffeszkedtek odafent mint minden titkok tudói,
hallgattok, s ha már feneket kerítettek nektek,
hát irigyen őrzitek mindazt mit belétek képzelnek.

De én vigasztalhatatlan vagyok, mint kit a mélyvízbe löktek,
a világosság felé tartok, nyomomban lohol ezernyi halál,
bármi szóvirág nyugtot nem adhat, szemem lehunyni nem tudom már,
az igazságot messziről látom, de az igazság engem nem talál.

Ezüst köpönyegem lassan kopott gúnyára cserélem,
Mit cserélem? A kor szaggatja le rólam ifjúságom szövetét,
helyébe ezernyi nyavajából készít felöltőt a mulandóság,
világcsúf mintát ráncból, s foghíjból szabva rá.

Lassan kihunyok vagy lobbanva elégek, ez minden mit tudok,
kitörni, ez hősnek való tett lenne már,
a végtelen hajt, hogy legyőzzem az élet labirintusát,                                        Minden ember egy csillag-szólt a boszorkány.






Hagyjon üzenetet a szerzőnek!

Csak ehhez a vershez tartozó hozzászólások

Hozzáadás a KEDVENC VERSEK listájához.

Kötetben: Éj és Köd (Miskolc, 2005)
Kiadó: szerzõi


Kedvenc versek

Egyelőre a lista üres. Bővíteni a listát az egyes versek olvasásakor lehet.
Mások kedvenc versei

2024-05-30 08:23 l
2024-01-06 21:31 Sokadik
2023-07-15 16:45 Kosztolányi M. szerint
2023-07-10 12:57 Genovéva ajánlása
2022-10-13 10:07 lilis
2022-05-13 09:03 lili
2021-11-05 08:42 lista
2020-11-27 16:47 Kedvenc verseim
2020-09-25 22:55 furim
2019-11-21 14:36 nélküled
ÚJDONSÁGOK a dokkon

2024-07-24 00:18   Napló: Bátai Tibor
2024-07-23 23:45   új fórumbejegyzés: Tóth Gabriella
2024-07-23 20:55   Új fórumbejegyzés: Tóth Gabriella
2024-07-22 22:21   Napló: Bátai Tibor
2024-07-22 13:48       ÚJ bírálandokk-VERS: Kiss-Teleki Rita lehet mindenkinek
2024-07-22 13:14   Új fórumbejegyzés: Tóth János Janus
2024-07-22 12:58   Új fórumbejegyzés: Farkas György
2024-07-22 11:48   új fórumbejegyzés: Ocsovai Ferenc
2024-07-21 20:22   Napló: Bátai Tibor
2024-07-21 12:57   Napló: mix