Antal Krisztián : A világosság felé

Folytatódnak a Dokk estek, az eseményt a dokk.hu facebook lapján is hirdetjük.

 
2833 szerző 37324 verse
dokk.hu irodalmi kikötő :: alapítva 2000-ben
Bejelentkezés
KIEMELT AJÁNLATUNK

Petz György
  Gyermekkor, bérház emelet
Új maradandokkok

Ötvös Németh Edit: életösztön
Virág Tamás: nagy költő
Albert Zsolt: Kettőnk szótlansága között
Gyurcsi - Zalán György: 39. heti haikuk (2020.)
Konta Ildikó: talán
Bara Anna: a tetszhalott -
Szokolay Zoltán: Z
Szilasi Katalin: A terítő csíkjai
Bara Anna: a tetszhalott
Szilasi Katalin: Én nem látom...
FRISS FÓRUMOK

Seres Sándor 4 órája
Vajdics Anikó 6 órája
Tálos Barbara 8 órája
Papp Gréta 1 napja
Szakállas Zsolt 1 napja
Bara Anna 1 napja
Karaffa Gyula 1 napja
Gyors & Gyilkos 1 napja
DOKK_FAQ 1 napja
Gyurcsi - Zalán György 2 napja
Nagyító 2 napja
Vezsenyi Ildikó 3 napja
Szilasi Katalin 3 napja
Virág Tamás 5 napja
Ötvös Németh Edit 5 napja
Konta Ildikó 5 napja
Pataki Lili 5 napja
Nyári László 5 napja
Szokolay Zoltán 5 napja
Albert Zsolt 7 napja
FRISS NAPLÓK

 Hetedíziglen 3 perce
Párbeszéd a DOKK jövőjéről 1 órája
Ötvös Németh Edit naplója 2 órája
leállósáv 3 órája
mix 5 órája
EXTITXU-UXTITXE 6 órája
Zúzmara 16 órája
nélküled 23 órája
történések 1 napja
az utolsó alma 1 napja
Játék backstage 1 napja
Szőnyeg 1 napja
az univerzum szélén 1 napja
Seholsincs 1 napja
Gyurcsi 1 napja
BECENÉV LEFOGLALÁSA
VERSKERESő

Részlet a versből:
SZERZőKERESő

Szerző névrészletre:
FÓRUMKERESő

Szövegrészlet:
FOTÓK

Antal Krisztián
A világosság felé

Én már úgy járok a földön, mint évezredek üres bölcsessége,
lábam alatt tudós, s oktalan porhüvelyek tömkelege,
szolgálnának bár aranyfonálként mely elvezet a fényre,
s nem mint ketrec, megannyi hiábavaló szentencia koporsó.
                                        
Törékeny szobor vagyok, fodor idő, s tér óceánján,
nem kísér szerencse, csupán az ösztön, hogy porba dugjam fejem,
s reszkessek ha lecsap a villám, vajon mikor vesztem életem,
a nagy hitek is csak az ég felé fordítják a tekintetet.

Ám Ti számlálatlan csillagok, s Te sápadozó hold,
úgy pöffeszkedtek odafent mint minden titkok tudói,
hallgattok, s ha már feneket kerítettek nektek,
hát irigyen őrzitek mindazt mit belétek képzelnek.

De én vigasztalhatatlan vagyok, mint kit a mélyvízbe löktek,
a világosság felé tartok, nyomomban lohol ezernyi halál,
bármi szóvirág nyugtot nem adhat, szemem lehunyni nem tudom már,
az igazságot messziről látom, de az igazság engem nem talál.

Ezüst köpönyegem lassan kopott gúnyára cserélem,
Mit cserélem? A kor szaggatja le rólam ifjúságom szövetét,
helyébe ezernyi nyavajából készít felöltőt a mulandóság,
világcsúf mintát ráncból, s foghíjból szabva rá.

Lassan kihunyok vagy lobbanva elégek, ez minden mit tudok,
kitörni, ez hősnek való tett lenne már,
a végtelen hajt, hogy legyőzzem az élet labirintusát,                                        Minden ember egy csillag-szólt a boszorkány.






Hagyjon üzenetet a szerzőnek!

Csak ehhez a vershez tartozó hozzászólások

Hozzáadás a KEDVENC VERSEK listájához.

Kötetben: Éj és Köd (Miskolc, 2005)
Kiadó: szerzõi


Kedvenc versek

Egyelőre a lista üres. Bővíteni a listát az egyes versek olvasásakor lehet.
Mások kedvenc versei

2020-09-25 22:55 furim
2020-02-26 09:25 lista
2019-11-21 14:36 nélküled
2019-11-01 10:46 Francesco de Orellana
2019-10-28 10:21 Kosztolányi Mária
2019-10-07 16:11 paricska
2018-12-07 20:19 u.a.
2018-12-07 14:21 szép
2018-11-14 11:19 Bara
2018-08-27 10:16 Vajdics Anikó -- kedvencek
ÚJDONSÁGOK a dokkon

2020-10-01 17:36   Napló: Hetedíziglen
2020-10-01 17:29   Napló: Hetedíziglen
2020-10-01 17:12   Napló: Párbeszéd a DOKK jövőjéről
2020-10-01 16:44   Napló: Párbeszéd a DOKK jövőjéről
2020-10-01 16:39   Napló: Párbeszéd a DOKK jövőjéről
2020-10-01 16:20       ÚJ bírálandokk-VERS: Szilágyi Erzsébet post mortem
2020-10-01 15:59   Napló: Párbeszéd a DOKK jövőjéről
2020-10-01 15:32   Napló: Párbeszéd a DOKK jövőjéről
2020-10-01 15:17   Napló: Párbeszéd a DOKK jövőjéről
2020-10-01 15:14   Napló: Ötvös Németh Edit naplója