Templomban /a Pálóczi Antalban lakozó nemes vadembernek :)/
A mennyezet olyan mélykék
A fejem felett, mint az ég.
Már este van. Ott csillagok,
Itt meg lámpák fénye ragyog.
***
A tisztások virágait
Másolja a kőmozaik;
Ha fúj a szél, mind meghajol,
És mikor az orgona szól,
Úgy remegnek meg a kövek,
Ahogy a sziromszőnyegek.
***
A vastag, magas oszlopok
Között tömjénfüst gomolyog,
Ahogy a fatörzsek között
Hullmzik kékesen a köd.
***
Nem látom már a templomot...
Úgy érzem, erdőben vagyok.
Hagyjon üzenetet a szerzőnek!Csak ehhez a vershez tartozó hozzászólásokHozzáadás a KEDVENC VERSEK listájához.
