Itt mindig visszatér hozzám a nyugalom,
Ha végigsétálok az árnyékos fasoron.
Ez a temető nekem már csak egy szép park.
Elcsendesedett a bánat, ami belém mart,
Amikor meghaltál és kihoztak ide,
Mert nem mindent zárt magába a fal ürege.
Itt a legtöbb ember már csak sírfelirat.
Nem kap mást, csak gyorsan hervadó virágokat.
De Te - hiába haltál meg - itt jársz velem.
Amíg élek, emlékezem, nem múlt vagy. Jelen.
