pára száll az ágra
madárra bogárra
némaságban nagy robajjal ér
földet a hulló falevél
csöndre zaj zajra csönd
lanyha csipkét köt
válladra a szürkület
meg ne ijedj
ha gallyat reccsentve
eléd toppan az est
majd árnyak közé vegyül
csak figyelmeztet
nem vagy egyedül
