Új, üres naptár áll az asztalon.
Egy bejegyzés sincs még a sok lapon.
Mind fehér, mint a befagyott vizek,
Amikre semmi sem írt még jelet,
És úgy vakít, mint a gyémántkövek,
Amikből bármilyen ékszer lehet,
Amit elénk rajzolt a képzelet,
Ha majd a sok szerszám dolgozni kezd.
Minden egyes lap egy új drágakő.
Felém szikrázik róla a jövő.
