Fiatalkori versek II.
AMIKOR
a rosszkedv a tornateremben fekve marad
míg te meghajolsz hogy kivonulj
és a zuhany idegeidbe rózsáll
és leszop
ruháid rá vallanak a tagjaidra
illatod van
méltat a járás
akkor
a lélek e búvárharangjából nézd meg
megint a sok gonosz embert
hogy van-e akit
szeretni (ne)
lehetne
NADRÁGASÁGOM
mennyi az hogy tetőkre látni
hogy galambok örvénylenek fel
ablakomtól a templomtoronyig
annyival olcsóbb itt nekem
és ennyivel drágább
AMIKOR A GAZDA
amikor a gazda fölkapta
a fejét azt hallotta hogy
a lakó már megint fuvolázik
nem azt hogy hogyan
A MEGÉLHETÉSI VÁLSÁG
BEGYŰRÜZÉSE ELŐTTI ÉVEK
már negyedik napja járom a pusztát
hálózsákkal növényhatározóval
hogy beszélhessek erről neked
ki át nem lépnéd a margók fonalát
már első nap nagyseggű németek értek be
sárosan és kimerülten rosszul
nyergelt lovakon
délutánonként rendesen elvert az eső
éjjelenként fáztam és mégsem ez a fontos
hanem a reggel-színű reggelek
amiket bérelt kancám hátáról láttam
mert közeleg immár a növények
és az állatok feltámadásának ideje
MA IS
le a nikkelezett bilincset a zakó marad
e kockás ingujjal most
marhapásztor keze a kezem
ó életben akarok maradni
szívtelen szivesek
arcátlan pofazacskósok között
szarus ütőbütykeimen
de fájnak az új feltörések
a S E M M I T
győztem le ma is
FELÁLLVA ORVOSI SZÉKBŐL
1.
ó halál te mindig igazságos lándzsás
ma kiütötted a fogam
mert már nem érdemeltem meg
szúrj csak
borítsd ránk hálócsapdád
mit felhízott változásnak érzünk
hiszen a nekibuzdulásra kiengedsz
mintha győzhetnénk
2.
hellén szerkesztőnél
macedon fiú
vitatkoznak
egy kultúrérvet az ifjú nem győz követni
ám a szerkesztőt ekkor köhögés
rázza meg
és ez megcáfol mindent
MENEKÜLT
1.
foglyokat látok
köztük van anyám
s megszámolatlanok az idegen
szerencsétlenek
a megszokás bakancsaiban döng egy
fafolyósón este van mindig
a percek injekcióznak
vagy átoperálnak lassan
halottá
néhányan nyakig a kultúrába ásva
(most szabadítják rájuk a kutyákat.)
12.
jubileumi mementónak látom
a síkot:
tengernyi cövek:
- ott megyünk nyári ruhás lányommal
lefényképezem őt
a temetőben
TÜSKEVÁR
amikor még asszonyok és öregek
megalázhatták bennem a férfit
tanárok elcseszett kis fordulói befolyásolták
az életfordulóimat és még védtelen voltam
a pohos predesztinálások ellen
ki mondta volna meg
hogy lányok vénusz-szőnyegén jutok a szekértáborig
míg lent
e tőzeg alatt
az ezredév fináléja zubog
SZEZON
amikor a vízben senki sincs
amikor a nap belefullad a földbe
amikor a kenu vörösen lüktet alattam
amikor nők készülődnek az esti tánchoz
egyik part messzebb van mint a másik
ŐSZ LESZ MEGINT
"A nyár romjai között milyen szépek a fiatal lányok, fiatal fiúk.
Kívánom, hogy mindenki lássa és mindenki szeresse őket!"
(Kassák)
Ősz lesz megint. A beizmolt barna lábszárak mind mind eltakarva:
színes anyagok testkövető símulásairól le kell mondanom: a meg-
biccenő melleket immár újabb és újabb rétegek fedik. - Combok
közé fújt szélbújta szoknyák és általában a combok és a vállak
és a lányok nyakának pihés, lebarnult bőre most mind eltünnek,
eltünnek. - Hiába kerülnek elő téli éjszakákon, kislámpák fényeiben,
addigra megfehérednek, elhalványodnak, foltosak és libabőrösek lesznek kitakarva...!
Csiklandó nyári vizek és fehérlő stégek és napfényes táborozások
és délutáni mólók langyos, vöröslő kövei...: - én gyűlölöm az
elsötétített szobákat, az öltözködéssel eltakart lelki hibát, meg a
palackokat, ha már a szenvedélyeinket oda zárjuk!
KERTHELYISÉG PRÁGÁBAN
zajong az esti város odakint
de a szigeten az árnyak megálltak
szél se ring
lecsüngő szárnyak az ágak
fehér ruhás statiszták járnak
az őszi asztalok közt a terítőt fosztják
bánlak
SELMECBÁNYA
pöröl esti csalogány
de a fecskékből hírmondó sincsen
szél borzol füst száll ó isten
veled
ONAN
nap még sehol
helyén ibolyaszínű szalag
fölötte rózsaszínből sárga átmenet
a kék felé
vöröslő vízszintes fonal
valami felhő lebeg
a raktárépület felett de távol
január meztelen
szürke fű zizeg
az ezüstlő fonal
már balra síklott
előtte gombostűfej-csillogás
vadászgép repül
nagy ívben megkerül
fegyverem állványra téve áll
a halál 30 lehetőségével a tárban
a fülke ablakát kitártam
s most rád gondolok
csak
R Á D ! ! !
RAGADOZÓ
madár
a térben
mi a hegytetőn vagyunk
gödrök rejtekében
szitál: - szapora verdeséssel
farkát teregetve fogódzik
lefele indul
újra megáll
vörhenyes a háta meg a szárnya
s - ÖTVENSZERES -
kereső szemét is látom
lecsapott!!!
fázom.
s nem segít hogy odalent
zölddel leszegve virítanak a sárga tarlók
...
hogy a kohók bonyolult makettjei mögött
ma pára száll fel a bányatavakról
a szál-
keresztben
SZÓBESZÉD
oldalfigyelő vagyok
nem tudják mi
ne törjék fejüket
de azt tudniuk kell hogy szarvasbika árt itt
a sárba nyomódtak léptei
hogy tisztuló agancsát dörzsölte e fához
hogy a gépkocsira gondolok
- viszik majd erre gondolok - e koponyát
hogy a golyó általi a klasszikus halál
erre akartam kilyukadni
mert: - "A kutyában
akár a pálcikák a csontok
úgy pattantak el a haláltusában!"
illusztrálva (vegyi)
kiselőadást
SVEJK, AVAGY AMIKOR
EGY ÉJSZAKÁN AZT HITTEM
"A foglalkozásnak vége, hogy elérte-e
célját, majd bebizonyítja a történelem!"
ma van a háború második napja
apolitikus barátaim többé nem keresnek
zenét ha a híreket mondják
megnyúlt arcokkal hallgatjuk
rádiónkat
hetvekilenc február tizennyolcadika van
nem tudjuk hogy Kína
egy hónap múlva kivonul
és ki merészelné biztosra venni a madarak
vagy az áldozati májak jeleit
éppen mozgó-cél vagyok a lőszerraktár keleti szélén
csodálod-e hogy csataképeket festek
holnap kivonuláskor majd
állok a helyemen kezemben zászlók
MEGYEI KÖNYVTÁR
GYERMEKRUHÁZATI BOLT
aíblakain és kirakatüvegén látom viszont magam
egy páncélos tetejéből kibújva hús-
arcú vaskentaurként.
Hagyjon üzenetet a szerzőnek!Csak ehhez a vershez tartozó hozzászólásokHozzáadás a KEDVENC VERSEK listájához.Kötetben: A Paráznabillegetõ (, 2008)
