Mária Magdolna messziről nézte
Jézust a kereszten.
Nem sírt, nem átkozódott,
arra a gyermekre gondolt,
akit szíve alatt hordhatott volna a férfitól.
Azóta sem ejt könnyet.
Halála után fölment a Mennybe,
meghajtotta fáradt, öreg testét az Úr fia előtt,
megcsókolta annak lábfejét, majd elmosolyodott, és
boldogan gondolt arra a gyermekre,
amely ebből az egyetlen csókból fogant az Új Világra.
