És a hullámok visszamosolyogtak
Láttalak sétálni az óceán partján.
Olyan voltál,
amilyennek
mindig is
megálmodtalak:
nyugodt,
sugárzó,
kísérteties
és a hullámok visszamosolyogtak.
Lábad karcsú volt, izmos,
járásod ringató,
angyal tekinteted
tovaröppent a közeli messzeségbe.
Rám néztél,
tejszín karjaid szárnyként kitártad felém,
és befogadtál engem,
a gyermeket.
És a kisded hozzádsímult.
És Te gyengéden körülfontad.
És mi…
És mi nem vagyunk
a hízelgés mesterei.
Mégis tudnod, érezned kell:
az vagy, aminek megálmodtalak!
Hagyjon üzenetet a szerzőnek!Csak ehhez a vershez tartozó hozzászólásokHozzáadás a KEDVENC VERSEK listájához.
