Mátyás-templom II.

Teteje, amit cserép takar,
Barna, sárga, zöld, mint az avar.
A csillogó üvegablakok
Képmezőiben az alakok
Sárgák, pirosak, kékek, zöldek.
Fala tarka keleti szőnyeg.
Sok oszlopa - mint fa az eget -
Vállán hordja a mennyezetet.
Ritkán törik meg benne a csend.
Orgonája ilyenkor úgy zeng,
Mint a fakoronákban a szél,
Ha zúgásukban Isten beszél.





Hagyjon üzenetet a szerzőnek!

Csak ehhez a vershez tartozó hozzászólások

Hozzáadás a KEDVENC VERSEK listájához.