Mese a langyos tavaszi szellõrõl



A kicsim volt,
s kicsinye lettem,
mert szeretett,
míg megszenvedtem,
szolidan, meg-megsimítva
fürtjeim, vörös sebem.
Patakká vált,
míg szomjaztam,
szellővé,
míg elkárhoztam,
betakart,
míg sóhajtoztam,
szelíden, valómban.
Átöleltem,
megsimított,
felfordultam,
felvidított,
álmodtam,
mert megtanított
szeme tükre,
mandula.
A kicsim volt,
s kicsinye lettem,
megszeretett,
s megszerettem,
szeme tükre
mandula,
tavaszi szél
angyala.






Hagyjon üzenetet a szerzőnek!

Csak ehhez a vershez tartozó hozzászólások

Hozzáadás a KEDVENC VERSEK listájához.