A halál táborában

Nem akarok tudni
a halál táboráról!

Nem akarok emlékezni,
hisz ott voltam én is
csontsovány holttestként
pucéran, retkesen.

Nem akarom látni,
hallani, érezni,
átélni, hogy
mi mind ott voltunk

zsidó-keresztény
értelmiségi söpredék.

Nem akarom, hogy eszembejusson,
hogy ott legyek újra a tömegsírban
sírva, elvétett fejlövéssel
a szívem közepén.

Nem akarom, hogy lássanak,
hogy hozzámérjenek,
leköpjenek, meggyalázzanak
a saját kitépett csigolyámat markolva, véresen.

Nem akarom, hogy
bárki emlékezzen

rám, ahogy ott kapaszkodom
milliónyi elszenesedett társammal együtt
a túlélő halottak elsorvadt tüdejében
fekete szénporként.

Nem, nem akarom,
soha többé nem akarom
emberi felhőn keresztül nézve
meglátni az auschwitzi napot!






Hagyjon üzenetet a szerzőnek!

Csak ehhez a vershez tartozó hozzászólások

Hozzáadás a KEDVENC VERSEK listájához.