A halál táborában
Nem akarok tudni
a halál táboráról!
Nem akarok emlékezni,
hisz ott voltam én is
csontsovány holttestként
pucéran, retkesen.
Nem akarom látni,
hallani, érezni,
átélni, hogy
mi mind ott voltunk
zsidó-keresztény
értelmiségi söpredék.
Nem akarom, hogy eszembejusson,
hogy ott legyek újra a tömegsírban
sírva, elvétett fejlövéssel
a szívem közepén.
Nem akarom, hogy lássanak,
hogy hozzámérjenek,
leköpjenek, meggyalázzanak
a saját kitépett csigolyámat markolva, véresen.
Nem akarom, hogy
bárki emlékezzen
rám, ahogy ott kapaszkodom
milliónyi elszenesedett társammal együtt
a túlélő halottak elsorvadt tüdejében
fekete szénporként.
Nem, nem akarom,
soha többé nem akarom
emberi felhőn keresztül nézve
meglátni az auschwitzi napot!
Hagyjon üzenetet a szerzőnek!Csak ehhez a vershez tartozó hozzászólásokHozzáadás a KEDVENC VERSEK listájához.
