Volt, kedvenc dalom (Gringo gewidmet)

Délután történt, tán vasárnap,
feküdtem éppen szűk, levegőtlen szobámban,
mikor egyszerre, olyan váratlanul
felhasadt a mennyezet
s rajta egy jókora ablak támadt,
tárva nyitva, őrült huzattal,
s mindezen, s hirtelen

BENÉZETT A VILÁG

Harsányan, nyerítve tette mindezt,
iszonyat nagy sörényét meg-meglobogtatta,
hogy gyomrom, s tán szívem is összeszorult láttán,
s hallatán, s ez utóbbi
dobbant akkorát, ahogy csak paták doboghatnak
a horpadt mellkason.
Harminckét lófehér tejfogát mind reámvillantotta,
s csak nézett hatalmas szemével,
okosan, és kikerülhetetlenül,
hogy hőkölni nem maradt
sem helyem, sem időm.

Most is érzem prüszkölő lehelletét
meg hallom a nyerítést, mellyel hirtelen
felszegte fejét, és távozott
a csukódó ablakszárnyakon át.
Majd a két ablakszárny is, mint roppant pegazus
csattogva távozott, a szintén tovaügető hasadékon át,
s nem hagyott mást hátra,
csak egy L alakú repedést a plafonon,
szűk, levegőtlen szobámban,
melyet most is, hátamon fekve
szemellenzővel bámulok.





Hagyjon üzenetet a szerzőnek!

Csak ehhez a vershez tartozó hozzászólások

Hozzáadás a KEDVENC VERSEK listájához.