Fülsértõ, zajos királyi induló

Ünnepelni akartál, büszkén, mozdulatlanul
Romlásod első? utolsó? napján,
sodródni, hangoskodni, földhöz vágódni,
kúszni és gyönyörűen vonaglani,
nevetni, hörögni, és remekművet hazudni,
és mindenhol otthagyni kézlenyomatod.

De hiszen halált ettél,
pusztulást ittál lassú, hatalmas kortyokban!
Bőröd rászáradt a tűzfalra,
tenyered az aszfaltra,
hajad pedig ráégett a kerítés rácsaira!

Fáklyaként lángolt a hajad??
Az ujjaid lángokként szúrták át az eget??
Hiszen az beszakadt, felhasadt, és cafatokban,
rongyokban hullott vissza a fejedre…!

Hiába, mondtam neked:
Királyi díszed volt ez a dögvész,
palástod, dicsőséged e pusztulás.





Hagyjon üzenetet a szerzőnek!

Csak ehhez a vershez tartozó hozzászólások

Hozzáadás a KEDVENC VERSEK listájához.