hamis vers

néz a konyhában amikor az esti koszos edényt
reggel elmosom és ahogy bent megiszom
a kávét,
néz vissza akkor is amikor én délután
napsugárba
ott fenn már a dombtetőn veled
kissé hátramaradok,

néz amikor Őt nézem
tehetetlenül hogy már megint
hiába sehol,

hogy már megint hiába
m
a
g
a
m
r
a.


szeretem a szemed
azt hogy szeretem a szemed
szeretem hogy csak képzelem hogy
szeretem a
szemed

hogy sosem kaphatom meg veled
A (((szemem)))


fejedből gombócot lapítok
kezedből kisütöm reggeli
vacsorára ebédre szemem
torzó te felojzó el-
tűntető kobzóó-ó-ja!






Hagyjon üzenetet a szerzőnek!

Csak ehhez a vershez tartozó hozzászólások

Hozzáadás a KEDVENC VERSEK listájához.